Felsőtárkány határában, a Bükk-hegység délkeleti peremén emelkedik a 659 méter magas Várhegy, amely a Nagy-Egedtől északkelet felé húzódó hosszú hegygerinc legmagasabb pontja. Régészeti adatok alapján a sűrű erdővel fedett, kissé nehezen megközelíthető terület már a neolitikumban lakott volt, az őskori földvárra épült középkori erődítés maradványai - a sánc, kőfal és árok - ma is láthatóak.

A Várhegy északkelet–délnyugati irányú gerincén két, egymáshoz közeli, hasonló magasságú csúcs található, amelyeket egy mindössze 6–7 méter széles nyereg köt össze. A csúcsokat és a köztük elterülő területet egy alacsony, átlagosan 0,5–1 méter magas sánc övezi, amelyen több helyen habarccsal kötött kőfal nyomai figyelhetők meg. A kőfal nem a sánc tetején állt, hanem annak külső, lejtő irányába eső oldalán kapott helyet. Egykor a fal vastagsága megközelítette a 2 métert, magassága pedig helyenként elérhette az 160–180 centimétert, a sáncot és a falat egy majdnem teljesen körbefutó árok kísérte, amely napjainkra nagyrészt feltöltődött, illetve a leomlott falmaradványok borítják. Az erődített terület kiterjedése jelentős: a teljes várterület mintegy 12 hektár, az erődítés hossza körülbelül 468 méter, legnagyobb szélessége pedig 80, illetve 56 méter volt.

A Várhegy régészeti jelentőségére már a 19. században felfigyeltek. Az ásatások tanúsága szerint a hegyet már a neolitikumban lakták - ebből az időszakból elsősorban cseréptöredékek és néhány gödör került elő, a leletek a szilmegi csoporthoz köthetők. A késő bronzkor idején a terület jelentősége megnőtt, ekkor már állandó lakottságra utaló nyomokat találtak: A délnyugati részen felfedezett településnyomok (gödrök, tűzhelyek, házak) bizonyítják, hogy a területet a középkorban is használták. A régészeti kutatások során előkerült szórványleletek bronzeszközök, fűzőtűk, egy pár lándzsa, obszidiánok, kova nyílhegyek, bronz tekercsek, üres lemeznásfák, hornyolt karperecek, lándzsahegyek, gyilkok, recézett bronz karperec, késő bronzkori cseréptöredékek. A középkor során az őskori sáncra épült habarccsal kötött erődített kőfal korát a falban talált kerámiatöredékek és egy 1244-ből származó ezüstdénár alapján a 13. századra teszik. Ugyanerre az időszakra utalnak az előkerült vastárgyak – például kulcsok – és egy Árpád-kori, meszes alapozású épület maradványai is. Bár a vár jelentős kiterjedésű volt, okleveles említése nem ismert, eredetére és történetére nincsenek írott források. A középkor folyamán a terület az egri püspökség birtokában állt.

A Várhegy természeti és történelmi értékeit a Bükki Nemzeti Park által kialakított Várhegyi tanösvény mutatja be. A mintegy 10 kilométer hosszú útvonal a felsőtárkányi Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközponttól indul, és ugyanazon az útvonalon tér vissza. A tanösvény ideális választás mindazok számára, akik nemcsak túrázni szeretnének, hanem mélyebben megismernék a Várhegy sokrétű múltját és különleges természeti környezetét.

Források:

●       Várhegy IN: varak.hu

●       Vár-hegy IN: termeszetjaro.hu

●       Szecskó Károly: Felsőtárkány története, Bükk Színtér Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft., 2019.